A buli folytatódik

-És mégis hol lesz ez a buli?-kérdeztem nagy kíváncsisággal Tatsukitól.
-Hallottam egy beszélgetést mikor múlt héten mentem haza, pontosan annak csak a végét. De az nekem éppen elég volt. Van egy srác a sulinkból, negyedéves, azt mondták, hogy helyes, de másnap megláttam, egyáltalán nem az. Nos, annyi az egész, hogy a barátnőjének ma van a születésnapja és a fiú szüleinek a bárjában tartják meg. Szokásomhoz híven intézkedtem, és beszélgetésbe keveredtem vele. Elhívott engem, és bárkit elvihetek magammal akit csak akarok. Én titeket választottalak. Remélem jól fogjátok érezni magatokat. Hiszen ez volt az eredeti célom.-közölte velem és a többiekkel.
-Reméljük nem kell az ötletedben csalódnunk, Tatsuki!-jelentette ki Toushiro.
-Biztosan jó lesz, bár én nem vagyok valami bulizós típus, de most kedvem támadt táncolni! Most biztosan nem fogsz pihenni, ha én pörgök, akkor nem. Készülj fel, most szólok.-mondta nevetve Hina.
-Én nem is tudok táncolni! Akkor mégis, hogy táncoljak veled?-kérdezte Toushiro.
-Majd megtanítalak. Mondom, most biztosan nem fogsz pihenni.-mondta Hina és megpuszilta.
-Csak az a lényeg, hogy balhét ne okozzunk, ez az egyetlen feltétel.-mondta komoran a szervezőnk.
-Nem fogunk balhézni. Tán, ilyennek ismertél meg minket?-kérdezte Renji.
-Erre most válaszolnom kéne? Érezzük jól magunkat, de mondom, balhét ne okozzunk.
-Megértettük. Jó gyerekek leszünk.-jelentette ki Renji.

Megérkeztünk a bárhoz, amiről Tatsuki beszélt.
Ez az a bár!:)
Nagyon meglepődtem. Nem erre számítottam. Már a buli el is kezdődött. Jó hangos volt már a zene, a party elkezdődött.
-Én lefoglalok egy asztalt, oda lerakhatjátok a cuccotokat és én ott leszek. Amúgy sem tudok táncolni.-mondtam mindenkinek.
-Akkor nem vagyok egyedül. Lesz partnerem akivel beszélgethetek.-mondta Toushiro és átkarolt.
-Majd kitalálunk valamit, hogy mi legyen a téma jó?-kérdeztem a partneremtől.
-Megeggyeztünk. Majd jókat fogunk nevetni és a többiek csak irigykedve fognak ránk nézni, hogy ezek milyen jókat nevetnek és sajnálják, hogy nem velünk tartottak.
-Jó terv. Nekem nem jutott eszembe semmi.
-Na, elég a beszédből irány befelé.-hajtott minket befelé Ichigo.
Kivette a kezemből a táskát és odaadta Renjinek, plusz az övét is odaadta.
-Kösz, haver. Ha ti nem biztattatok volna nem merném megtenni.-mondta Ichigo, Renjinek.
Én mentem be utoljára. Nagyon sokan voltak. Jó sok ismerőse, barátja van a házigazdának és a barátnőjének.
-Rengetegen vannak. Vegyüljünk el. Mit szólsz hozzá?
-Hmm. Nekem jobb ötletem van.
-Mégis mi?
Sejtettem, hogy mit fog csinálni. Megfogta a kezemet, megpördített és magához húzott.
-É-én nem tudok táncolni. Ha igen akkor meg végig taposom a lábadat.-mondtam dadogva a társamnak.
Nagy barna szemeivel rám nézett és kimondta:
-Vállalom a kockázatot. Táncolnál velem?-kérdezte tőlem lágyan.
Pont egy mondjuk úgy lassú szám következett:
 http://www.youtube.com/watch?v=iRYvuS9OxdA
-Ezer örömmel. De ez elég lassú szám. Szereted az ilyeneket?-kérdeztem és elkezdtünk táncolni. Jó érzés volt hozzáérni. A közelsége támaszt adott. Éreztem, hogy pirulok és elfordítottam a fejemet. Ő ezt észrevette és elmosolyodott.
-Hát nem a kedvenceim közé tartoznak ezek a számok, de elviselem őket. Kérdezhetek valamit?
-Persze. Kérdezz.
-Miért pirultál el?
-É-én nem is pirultam. Ne mondj ilyeneket!
-De igen is pirultál és ne tagadd!-mondta nevetve Ichigo.
-Én nem tagadok semmit, nem pirultam el!-jelentettem ki mosollyal az arcomon.
Elhagyta a táncpózunka átfogott a két karom alatt és hátradöntött. Még szerencsémre gyorsan átfontam a kezeimet a nyaka körül. Arcunk végtelenül közel került egymáshoz. Sokáig néztünk egymás szemébe, de végül Ichigo tette meg az első lépést és ajkunk összeért. Éreztem, hogy talpra állított de nem váltunk szét.
Csak levegő hiányunk miatt hagytuk abba.
-Leülhetnénk egy kicsit?-kérdeztem lélegzetvételekkel. Még mindig vészesen közel voltunk egymáshoz.
-Ezt nem szívesen hagyom abban, de rendben.-válaszolt a kérdésemre Ichigo.
Erre elmosolyodtam. Kézen fogva odasétáltunk az asztalunkhoz, és leültünk.
-Nagyon remélem, nem ilyesztettelek el magamtól.
-Nem dehogy.-jelentettem ki félénken, de megérintettem a kezét.
Hirtelen megijedtem és elrántottam a kezemet. Ennek az lett az eredménye, hogy elkapta a csuklómat és a kezébe vette. Behajlította és megcsókolta a kézfejemet.
-Felkérhetem a partneredet táncolni?-tette fel a kérdést Tatsuki.
Gyorsan felpattantam és mentem is Tatsuki után.
-Jaj de szeretem ezt a számot!-mondta üvöltve a barátnőm mivel nagyon hangos volt a zene.
http://www.youtube.com/watch?v=VjIL2T8pnuE
Csak ráztuk magunkat, mint az őrültek. Jó érzés volt. Felszabadultnak éreztem magam. Tatsukival pörgettük egymást, nevettünk nagyokat, jó volt.
Ekkor megéreztem egy kezet a vállamon és megfordultam:
-Nos, mit is mondtál arról, hogy nem tudsz táncolni?-kérdezte tőlem Tatsuki.
Hinamorival egy banános koktélt iszogattak ami elég finomnak tűnt.
-Tartom amit mondtam, nem tudok táncolni, de őrült módjára tudok, na azt tudok!-mondtam nevetve.
-További jó táncolást!
-További jó ivászatot! Táncoljatok már ti is!
-Majd még meglátjuk!
Visszafelé indultam Tatsukihoz, mikor egy nem kedves ismerősömmel találtam magam szembe....