Az utolsó éjszaka

Egy nem kedves ismerősömmel találtam szembe magamat...

Lesütöttem a fejemet és csak egyetlenegy jó ötlet jutott az eszembe, amit éppen tehettem. Elsétáltam mellette és kimentem a bár előtti kis birtokra, ahol voltunk. Nagyon szép hely volt. Hosszú sávban két oldalt egy kis erdő vette körül a mezőt. Középen egy kis domb emelkedett ki. Mikor elfordultam balra, hirtelen valami morajt, zubogást hallottam meg. Elindultam a domb teteje felé, magas sarkúban kicsit nehészkes lett, de nem törődtem vele. Amikor felértem a tetejére, egy kis patak tárult a szemem elé. Nagy kövek vették körül, a szemben lévő oldalon több kő volt egymáson és egy kis lépcső vezetett fel a tetejére. Ekkor hirtelen megtorpantam. ,,Orihime! és bot lendült fejem felé. Kicsi voltam. Összerándultam az ütés erejétől. Ekkor valaki előttem termett és ő kapott egy ütést. Nő volt a támadónk. A szememet kinyitottam és féltem.''
A lábam nem bírta a testemet és összerogytam.
-Úgy nézett ki, mint én...-ejtettem ki alig hallhatóan.
,,Mi történik velem?''-tettem fel magamban a kérdést. Nem tudom. Azok a fura támadások mostanában. Rengeteg, többnél több megválaszolatlan kérdés.
-Valami probléma van?
Nem fordultam meg. Hogy ránéztem volna, anélkül tudtam ki az.
-Philip. Nem tartozik rád. Kérlek, most haggy magamra!
Éreztem, hogy mögém sétált és végigsimít a karomon. A hideg is kirázott.
-Haggy! Ne érj hozzám!-kiabáltam hangosan.
-Miért nem tudsz már békén hagyni?-adtam ki magamból a dühömet.
Erre gyorsan megpördültem, de meg is hőköltem. Vörösen izzó szemeivel találtam szembe magamat. Lassan, elkezdtem hátrafelé lépkedni, de magasban ez elég nehéz volt.
-Én többször is mondtam a barátodnak, hogy hamarabb intézkedjenek, mint mi. De az esélyedet eljátszották. Az ők hibája, a te életed. Majd köszönd meg nekik helyettem is.-mondta vigyorogva.
-Mi vagy te?-kérdeztem kiszáradt torokkal.-Vámpír?
Összegörnyedve hahotázni kezdett a kérdéseme. Nem értettem, hogy mi ennyire vicces.
-Nem, dehogy! Tény, hogy vért is szívok, de nem. A képességem az, hogy mikor az ember nyakát szívom, az életerejét veszem el tőle. És minden régi rossz vagy nem tudott emlékét elevenítem fel a szeme elé. Nincs meghatározott nevünk, de az ellenségeink a Kívülállók nevet adták nekünk.
-Már megint te vagy az?-csengett fel egy jól ismert hang a domb tetejéről.
Ekkor egy váratlan dolog történt. Philip mögém került magához húzott és eldőlítette a fejemet.
-Annyira félted, hogy csak most jöttél utána? A Mester ennek nem fog örülni, hogy a legfontosabbat, aki a terveiteket megvalósíthatja egyedül hagytad. Hiszen te tudod a legjobban, hogy miről beszélek.
Éreztem a lehelletét a nyakamon, hogy kinyitotta a száját és lecsapni készült. A nyelvét végig húzta a nyakamon. Ettől hányingerem lett.
-Gusztustalan vagy, remélem tudod.
Ekkor lecsapott. Tompa fájdalmat éreztem és képjelenetek suhantak át a szemem előtt.
,,Mindenki ünnepel, mosolygás, nevetés de eztán jött a rosszabbik része:sikítások, menekülés, tűzvész mindenhol, verekedés és a nemrég látott ütések.,,
-Elég!!-hallottam Ichigo hangját és kiszabadított az erős szorításból és elkapott.
-Szerintem is!
Odanéztem. Renji volt az. Valami fura fekete kimonót viselt, elég furcsa volt még sohasem láttam ilyet.
-Te vagy az Renji?-kérdeztem elcsukló hangon.
Eközben a semmiből előkerült Rukia, Hina és Toushiro.
-Srácok? Ti meg...mik vagytok?
Tágra nyílt szemekkel néztek rám.
-Talán valami rosszat mondtam? Mért néztek így rám?
A többiek egymásra néztek. A tekintetemet Ichigora emeltem, aki kitágult szemekkel nézett le rám.
-Te, hogy, hogy látsz minket?-kérdezte Rukia.
Erre megrándultam.
-Talán nem kellene látnom titeket?
-Nem. Mi most nem az emberi alakunkban vagyunk. Nem kellene látnod minket.
-Hoyg érted, hogy az emberi alakotokban vagytok? Akkor most mik vagytok?
-A Halálisteni formánkban.
-M-Mi van?-kérdeztem reflexszerűen vissza.
-A Halálistenek az, azok az emberek akik az Élők Világában, vagyis itt segítenek az embereknek, megvédik őket. Mi mind ilyenek vagyunk.
-Akkor az volt az amit láttam.-mondtam közben lefelé néztem a földre.
-Mit láttál?-kérdezte tudálékosan Toushiro.
-Amikor az a valami megtámadt Ichigóéknál, körülötte mikor lezuhantam homályos alakokat láttam. Ti voltatok azok?-emeltem fel a tekintetemet a kérdésem végére.
-Mi, igen. De akkor sem tudom felfogni, hogy mégis hogyan tudsz látni minket!-jelentette ki Toushiro.
 -Lényeg, hogy látlak titeket és örülök nektek. Legalább...nektek...nem...esett...semmi...bajotok. De, hogyan találtatok ránk?-kérdeztem kicsit tudatomat vesztve.
-A lélekenergiátokból. Éreztük, hogy a közelben vagytok és valami nem oké.
-Köszönöm, hogy  idejöttetek, mert most tényleg azt hittem, hoyg meghalok. Sajnálom.
-Ne sajnálj semmit. Lényeg, hogy neked nem esett bajod.-ölelt magához szorosabban Ichigo.
-Köszönöm.
-De, te mégis mit keresel egy ilyen helyen, ilyenkor?-emelte fel a tekintetét Ichigo.
Én is odaemeltem a tekintetemet. Még mindig vörösen izzó tekintete nézett vissza ránk.
-Csupán egy kis táplálékért jöttem. És a legjobbat találtam.-nyalta végig a száját.
-Undorító egy alak vagy. Förtelmes.-jelentette ki nyomatékosan Renji.
-Ti vigyáztatok rá rosszul. Nem az én bajom, hogy későn érkeztetek.
-Te kis..
Ezzel gyorsan eltűnt. Elkezdtem tűnődni, hogy most mi is lesz.
-Mi lesz most velem?-kérdeztem és a kezemet a véres nyakamra tettem.
-Nem maradhatsz az Élők Világában. Itt már nem vagy biztonságban.-jelentette ki Toushiro.
-Holnap elviszünk a Lelkek Világába. Ott biztonságban leszel.-mondta Hina.
-Biztosan remgeteg kérdésed van de ott majd megválaszoljuk. Rendben?-mosolygott rám Ichigo.
-Jó. Akkor ez az utolsó éjszakám itt?
-Ez az utolsó éjszakád itt.
Kezdtem rádöbbenni, hogy holnaptól már nem itt lesz az otthonom..

Hát most elég rövid lett, de a következő már hosszabb lesz:)))

A buli folytatódik

-És mégis hol lesz ez a buli?-kérdeztem nagy kíváncsisággal Tatsukitól.
-Hallottam egy beszélgetést mikor múlt héten mentem haza, pontosan annak csak a végét. De az nekem éppen elég volt. Van egy srác a sulinkból, negyedéves, azt mondták, hogy helyes, de másnap megláttam, egyáltalán nem az. Nos, annyi az egész, hogy a barátnőjének ma van a születésnapja és a fiú szüleinek a bárjában tartják meg. Szokásomhoz híven intézkedtem, és beszélgetésbe keveredtem vele. Elhívott engem, és bárkit elvihetek magammal akit csak akarok. Én titeket választottalak. Remélem jól fogjátok érezni magatokat. Hiszen ez volt az eredeti célom.-közölte velem és a többiekkel.
-Reméljük nem kell az ötletedben csalódnunk, Tatsuki!-jelentette ki Toushiro.
-Biztosan jó lesz, bár én nem vagyok valami bulizós típus, de most kedvem támadt táncolni! Most biztosan nem fogsz pihenni, ha én pörgök, akkor nem. Készülj fel, most szólok.-mondta nevetve Hina.
-Én nem is tudok táncolni! Akkor mégis, hogy táncoljak veled?-kérdezte Toushiro.
-Majd megtanítalak. Mondom, most biztosan nem fogsz pihenni.-mondta Hina és megpuszilta.
-Csak az a lényeg, hogy balhét ne okozzunk, ez az egyetlen feltétel.-mondta komoran a szervezőnk.
-Nem fogunk balhézni. Tán, ilyennek ismertél meg minket?-kérdezte Renji.
-Erre most válaszolnom kéne? Érezzük jól magunkat, de mondom, balhét ne okozzunk.
-Megértettük. Jó gyerekek leszünk.-jelentette ki Renji.

Megérkeztünk a bárhoz, amiről Tatsuki beszélt.
Ez az a bár!:)
Nagyon meglepődtem. Nem erre számítottam. Már a buli el is kezdődött. Jó hangos volt már a zene, a party elkezdődött.
-Én lefoglalok egy asztalt, oda lerakhatjátok a cuccotokat és én ott leszek. Amúgy sem tudok táncolni.-mondtam mindenkinek.
-Akkor nem vagyok egyedül. Lesz partnerem akivel beszélgethetek.-mondta Toushiro és átkarolt.
-Majd kitalálunk valamit, hogy mi legyen a téma jó?-kérdeztem a partneremtől.
-Megeggyeztünk. Majd jókat fogunk nevetni és a többiek csak irigykedve fognak ránk nézni, hogy ezek milyen jókat nevetnek és sajnálják, hogy nem velünk tartottak.
-Jó terv. Nekem nem jutott eszembe semmi.
-Na, elég a beszédből irány befelé.-hajtott minket befelé Ichigo.
Kivette a kezemből a táskát és odaadta Renjinek, plusz az övét is odaadta.
-Kösz, haver. Ha ti nem biztattatok volna nem merném megtenni.-mondta Ichigo, Renjinek.
Én mentem be utoljára. Nagyon sokan voltak. Jó sok ismerőse, barátja van a házigazdának és a barátnőjének.
-Rengetegen vannak. Vegyüljünk el. Mit szólsz hozzá?
-Hmm. Nekem jobb ötletem van.
-Mégis mi?
Sejtettem, hogy mit fog csinálni. Megfogta a kezemet, megpördített és magához húzott.
-É-én nem tudok táncolni. Ha igen akkor meg végig taposom a lábadat.-mondtam dadogva a társamnak.
Nagy barna szemeivel rám nézett és kimondta:
-Vállalom a kockázatot. Táncolnál velem?-kérdezte tőlem lágyan.
Pont egy mondjuk úgy lassú szám következett:
 http://www.youtube.com/watch?v=iRYvuS9OxdA
-Ezer örömmel. De ez elég lassú szám. Szereted az ilyeneket?-kérdeztem és elkezdtünk táncolni. Jó érzés volt hozzáérni. A közelsége támaszt adott. Éreztem, hogy pirulok és elfordítottam a fejemet. Ő ezt észrevette és elmosolyodott.
-Hát nem a kedvenceim közé tartoznak ezek a számok, de elviselem őket. Kérdezhetek valamit?
-Persze. Kérdezz.
-Miért pirultál el?
-É-én nem is pirultam. Ne mondj ilyeneket!
-De igen is pirultál és ne tagadd!-mondta nevetve Ichigo.
-Én nem tagadok semmit, nem pirultam el!-jelentettem ki mosollyal az arcomon.
Elhagyta a táncpózunka átfogott a két karom alatt és hátradöntött. Még szerencsémre gyorsan átfontam a kezeimet a nyaka körül. Arcunk végtelenül közel került egymáshoz. Sokáig néztünk egymás szemébe, de végül Ichigo tette meg az első lépést és ajkunk összeért. Éreztem, hogy talpra állított de nem váltunk szét.
Csak levegő hiányunk miatt hagytuk abba.
-Leülhetnénk egy kicsit?-kérdeztem lélegzetvételekkel. Még mindig vészesen közel voltunk egymáshoz.
-Ezt nem szívesen hagyom abban, de rendben.-válaszolt a kérdésemre Ichigo.
Erre elmosolyodtam. Kézen fogva odasétáltunk az asztalunkhoz, és leültünk.
-Nagyon remélem, nem ilyesztettelek el magamtól.
-Nem dehogy.-jelentettem ki félénken, de megérintettem a kezét.
Hirtelen megijedtem és elrántottam a kezemet. Ennek az lett az eredménye, hogy elkapta a csuklómat és a kezébe vette. Behajlította és megcsókolta a kézfejemet.
-Felkérhetem a partneredet táncolni?-tette fel a kérdést Tatsuki.
Gyorsan felpattantam és mentem is Tatsuki után.
-Jaj de szeretem ezt a számot!-mondta üvöltve a barátnőm mivel nagyon hangos volt a zene.
http://www.youtube.com/watch?v=VjIL2T8pnuE
Csak ráztuk magunkat, mint az őrültek. Jó érzés volt. Felszabadultnak éreztem magam. Tatsukival pörgettük egymást, nevettünk nagyokat, jó volt.
Ekkor megéreztem egy kezet a vállamon és megfordultam:
-Nos, mit is mondtál arról, hogy nem tudsz táncolni?-kérdezte tőlem Tatsuki.
Hinamorival egy banános koktélt iszogattak ami elég finomnak tűnt.
-Tartom amit mondtam, nem tudok táncolni, de őrült módjára tudok, na azt tudok!-mondtam nevetve.
-További jó táncolást!
-További jó ivászatot! Táncoljatok már ti is!
-Majd még meglátjuk!
Visszafelé indultam Tatsukihoz, mikor egy nem kedves ismerősömmel találtam magam szembe....